Üzenet Olaszországból: A járvány idején az elszigeteltség az egyetlen járható út

A Szatmár megyéből elszármazott Karikás házaspár mintegy másfél évtizede él Olaszországban, méghozzá az ország, a járvány által második legérintettebb tartományában. Az Olaszországban tapasztaltakról Karikás Józsefet kérdeztük.

A hónapok óta világszerte tomboló COVID-19 járvány közel 200 000 embert fertőzött meg Olaszországban, sőt, a legfrissebb adatok szerint több mint 26 600-an bele is haltak a betegségbe. Voltak olyan napok, amikor ezernél is többen vesztették életüket. Március 15. óta április 26-án történt meg először, hogy 300 alá esett a napi halálozások száma, ami talán némi megnyugvására adhat okot, talán látszik a fény az alagút végén. Mindennek köszönhetően az országban feszült hangulat uralkodik, a lakosság a járvány végét várja, viszont a pozitív irányt mutató számadatok némi megnyugvásra indítanak.

Karikás József és felesége Szatmár megyéből származtak el, 2006 óta pedig mindketten az észak-nyugat olaszországi Piemont tartomány Castellamonte városkájában élnek. A mintegy 11 ezer lakosú kisvárost nem érintette úgy a koronavírus-járvány, mint a sűrűbben lakott településeket, de itt is jól érezhető az országszerte kialakult helyzet.

Karikás József és felesége 2006 óta élnek Olaszországban

Karikás József szerkesztőségünknek elmondta, éppen ma (2020. április 27-én) van 7 hete, azaz 49 napja, hogy karanténban élnek, és jóformán nem is hagyták el az otthonukat ebben az időszakban. 

Meglátása szerint szerte a világban, de Olaszországban különösen nehéz volt meggyőzni az embereket a vírus jelenlétéről, mivel egy olyan járványról van szó, amely nem jár kifejezetten csúnya tünetekkel, így nagyon sokan csak későn ismerték fel a valódi veszélyt. „ Személyes véleményem szerint azért volt ilyen nehéz meggyőzni az olaszokat, de igazából mindenkit a vírus létezéséről az egész világban, mert egy láthatatlan valamiről van szó. Ha egy olyan csúnya járvány lenne, mint például egy pestis, akkor mindenki másképp állt volna a koronavírus-kérdéshez, viszont így a „velem úgyse történhet meg” elvet vallva, nem vették komolyan az egész helyzetet. Persze most is vannak, akik fittyet hánynak mindenre, és mai napig nem tartják be a szigorító rendeletet. Ennek sajnos meg is van az eredménye” – magyarázta Karikás József.

Kérdésünkre, hogy ismer-e személyesen olyasvalakit, aki elkapta volna a vírust, elmondta, hogy: igen, az méghozzá éppen abból az utcából ahol ők is élnek. „Van itt az utcánkban egy idős hölgy, tőlünk mintegy 500 méterre lakik. Ő egy torinói kórházban kapta el a vírust, mivel rákbeteg és rendszeres kemoterápiára járt. Mostanában nem hallottam róla közelebbi információkat, de pár hete a fia szólt, hogy a néni elkapta a vírust, a férje és ő pedig házi karanténban lesznek egy ideig” – magyarázta.

A kijárási korlátozások hasonlatosak a Romániában bevezetett szigorításokhoz

Olaszországban már többször változtak a kijárási korlátozásokra vonatkozó előírások, és az ehhez szükséges formanyomtatványok, mivel legelőször a belügyminisztérium, majd az egészségügyi minisztérium adta ki ezeket, utána a prefektúra, jelenleg pedig minden településen a polgármesteri hivatal szabályozza a kijárást. 

Általában 4 fő indokkal hagyhatják el otthonukat az emberek, úgymint: egészségügyi okokra hivatkozva, bevásárlás céljából (ami szigorúan élelem és gyógyszer), munkavégzés céljából, illetve egyéb béláthathatatlan szükséglet miatt.

Karikás József elmondta, ők olyan szerencsés helyzetben vannak, mivel mezőgazdasági munkával foglalkoznak, hogy a telek, melyen élnek, egyben a munkahelyük is. Éppen ezért munkavégzés céljából nem kell elhagyniuk otthonukat, időnként csak bevásárlás céljából kell kimenni az udvarról. Ezt a felesége végzi, 10-14 naponta jár bevásárolni. Az ezzel kapcsolatban tapasztaltakról viszont elmondta, ilyenkor az áruházak előtt akár száz méteren is feltorlódhatnak a sorok, az emberek kötelező módon, maszkban és kesztyűben, egy más között egy bevásárlókocsi-hossznyi távolságot megtartva várják, hogy bejussanak. Közben a bevásárlóközpontok alkalmazottai lázmérővel mérik a vásárlók testhőmérsékletét, ami ha valakinél becsipog, azt kiállítják a sorból.



Elmondta azt is, hogy különösebb katonai jelenlétet nem érzékelnek és érzékeltek a városban ahol élnek, bár a csendőrök időnként járőröznek, viszont ez valószínűleg annak tudható be, hogy egy kis városról van szó, ahol eddik egyetlen halottja volt a járványnak, egy 81 éves gyártulajdonos, aki több mint 3 hete már, hogy meghalt. Az a 23 személy pedig, akik megfertőződtek, a társadalomtól elszigetelten vészelte át e betegséget.



Viszont a sűrűbben lakott településekben a rendőrség is határozottabb jelenlétet mutat, mivel, Piemonte tartomány Lombardia után a második olyan régiója Olaszországnak, ahol a legtöbb az új fertőzöttek száma. A két tartomány közösen adja ki Olaszország napi új fertőzöttjeinek mintegy 50%-t.

Kérdésünkre, hogy a házaspár nem-e tervezett volna idén hazalátogatni, Karikás József elmondta, szerettek volna májusban hazautazni Szatmár megyébe, januárban már a repülőjegyet is megvették, viszont a jelenlegi helyzetben ez a tervük, érthető módon le lett fújva.

Karikás József végül elmondta, örül annak amit Romániában tapasztal, ugyanis sokkal rosszabb helyzetre számított, tudva azt, hogy a román egészségügy mennyivel le van maradva például Olaszországhoz képest. „Féltem attól, hogy hatalmas méreteket ölt majd a járvány odahaza, és nem egy a suceavai kórházban kialakult eset lesz az országban, tudván azt, hogy Olaszországban már meghaladta a 170-et a vírus miatt elhunyt orvosok száma. Ezzel szemben egyelőre Romániában jóval „csendesebben és békésebben” zajlik a járvány, aminek nagyon örülök.

Kérdésünkre, mit üzenne, az itthoniaknak, elmondta: Lehetőségeikhez mérten maradjanak otthon!

„Az elszigeteltség lehet az egyetlen bevethető orvosság: a karantén megtartása. Ez az egyetlen járható út. Én az elmúlt 7 hétben egyelten egyszer léptem ki az udvarról, és sajnos az utam  éppen a „farkas szájába” vezetett, mégpedig a sürgősségire, amit szerettem volna mindig is elkerülni jelen helyzetben. A főnököm fia elvágta a kezét és el kellett vinnem oda, viszont én akkor is az autóban maradva vártam. De ezt leszámítva nem hagytam el az otthonom. Ezt tudom üzenni az otthoniaknak, tartsák be a rendelkezéseket, ne sodorják veszélybe magukat” – zárta a beszélgetést Karikás József.